 |
| motor city - party preparing |
| mcmenemy márk; dj: cyborg templar, marvin |
| on
air: 20.00-22.00 |
|
 |
|
|
|
ez szól most:
|
|
| szerző |
üzenet |
kaszi
2010-07-24 20:08
|
| #733 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.07.24.
Az International Observer szíve az angol billentyűs, zeneszerző, producer Tom Bailey. A Thompson Twinsnek, post-punk synth-pop csapatának a kirobbanó sikere után, és azután hogy Deborah Harrynek és társainak szerzett zenét, valamint, hogy megvalósította az ambient techno profilú Babble projektet, Tom Baileyt magához szólította Aotearoa/Új-Zéland egzotikus környezete.
Új-Zéland híres arról, hogy termékeny talajt adott a reggae-nek és a dubnak, csakúgy mint a modernebb hip-hopnak. Ez a környezet az új-zélandi kellemes időjárással együtt a tökéletes inspirációt nyújtotta Tomnak, hogy felfedezhesse a dub stílust, amit már a 70-es évek második fele óta nagyon szeretett. Az International Observer létrehozásában társa a Maorin született polihisztor, Rakai Karaitiana. Együttműködésük eredményeképpen egy olyan csapat született meg, amely számtalan aucklandi eseményen volt jelen az elmúlt évek alatt és amely híressé vált maratoni, 5 órás koncertjeiről és míves, lassú "dubscape"-jeiről (ambient-dub).
2002 elejére elég anyag összegyűlt ahhoz, hogy az International Observer első megjelenése időszerűvé váljon. Megszületett a Seen, az eddigi legjobb lemezük, melynek egy-egy trackje számtalan válogatáson szerepelt már. Bár Tom nem akarta, hogy a hanganyag kijusson a kezei közül a megjelenés előtt, a rádiók már azelőtt elkezdték játszani a zenéket, mielőtt a lemez a nagyérdemű elé juthatott volna hivatalos formában. Nagy-Britanniában a Different Drummer és Új-Zélandon a Beautiful Music gondozásában jelent meg a lemez, amire sokan úgy gondolnak, mint a legfinomabb, legmélyebb, legérzékenyebben felépített dub-a-tronic, ami valaha megjelent. Az album egy érdekes kísérlet a dallamos, instrumentális dub területén, amely a legcsábítóbb, majdnem meditatív zenei élményt nyújtja. (myspace.com)
A műsor első háromnegyed órájában a 2010-ben újra kiadott Seen mixelt számait (nem az albumon szereplő sorrendben), majd az utolsó negyed órában a szintén ebben az évben, a Dubmission Records gondozásában megjelent két EP három számát hallhatjátok. |
|
| |
kaszi
2010-07-24 18:53
|
| #732, re: #729 |
válasz erre |
|
idézek magamtól:
"...Az utolsó 20 percben a Dubmission Records 2010 márciusában megjelent ambient, dub válogatásról, a Pitch Black két alapszáma, az Empty Spaces Missing Units és az 1000 Mile Drift című számok hallhatók." |
|
| |
kaszi
2010-07-24 18:51
|
|
| |
Moesko
2010-07-18 15:48
|
|
| |
p3n3m
2010-07-18 11:29
|
| #729 |
válasz erre |
|
Hello sziasztok!
Reggel volt szerencsém hallani az adás végét, (nagyon tetszett, bár ilyen állapotban.....) és a hírek előtt volt egy szám amiben úgy rémlik hogy volt vocal, de nem találom.Tudna valaki segíteni (én abban sem vagyok biztos hogy volt, de így rémlik, de arra tisztán emlékszem hogy nagyon jó volt^^)
Előreis köszönöm |
|
| |
kaszi
2010-07-17 22:50
|
| #728, re: #727 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.07.17.
A mai műsor zenei tartalmának kiválasztásához az ambient.freeblog.hu weboldalról kaptam kedvet.
Eitan Reiter "Places I Miss That I Haven't Been To" című albumára találunk itt ajánlót.
"...Két műfaj kalauzolja végig a hallgatót a lemezen: a psychedelic chillout és az idm, ez a párosítás pedig az elsőtől az utolsó percig verhetetlennek bizonyul. Az emelkedett, agyborzoló psychill témáknak magabiztos alapot ad a nem kevésbé intenzív, ugyanakkor szilárd, időnként egyenesen kemény idm. A mérleg tulajdonképpen végig egyensúlyban marad, a fele-fele elosztás mindvégig hatékonynak bizonyul, ha azonban mégis túlsúlyba kerül valamely műfaji jegy, az inkább a könnyedebb és extrovertáltabb psychedelic chillout táborából kerül ki...
... A Places I Miss... sokrétű lemez, és legfőbb előnye abban rejlik, hogy minden rétegen magas művészi színvonalat képviselve szólítja meg az adott réteg célcsoportját. A befogadó saját nyitottságán múlik, mennyire találja (túl) személyesnek Reiter bemutatkozó szólólemezét. Azt azonban nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy műértői vagy pszichológiai szemüveggel, de anélkül vizsgálva is korrekt, sőt izgalmas anyaggal gazdagodott a majdnem örök középszerűségbe süllyedt izraeli kiadó."
Véleményem szerint is az Aleph Zero Records egyik legjobb anyagát hallhatjuk ezen a lemezen, de csak a műsorban szereplő 40 percet nevezném jónak.
Az első három szám, élén a Choices cíművel, annyira enervált, hogy azt hittem, valami mást hallgatok. Aztán a See What I See, Hear What I Hear című számtól kezdve egy igazán kiváló zenét hallhatunk.
Sajnos ez a varázs egy számmal megtörik, mégpedig a Smile cíművel, amit jobb lett volna fel sem tenni az albumra.
Az utolsó 20 percben a Dubmission Records 2010 márciusában megjelent ambient, dub válogatásról, a Pitch Black két alapszáma, az Empty Spaces Missing Units és az 1000 Mile Drift című számok hallhatók. |
|
| |
Aythar
2010-07-14 06:29
|
| #727, re: #725 |
válasz erre |
|
Még többször át kell majd hallgatnom, de így elsőre Schulze-Namlook:The Dark Side of the Moog sorozata és Namlook-Sharp: Alien Community albumának érzésvilága, hangulata idéződött fel bennem.
Tiszta hangok, fantáziadús hangzásvilág, finom és transzba ringató, kényelmes ritmusok... Összességében tetszett. |
|
| |
Moesko
2010-07-10 20:20
|
|
| |
kaszi
2010-07-10 20:01
|
| #725 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.07.10.
Wolfram Spyra visszatérő vendége műsorunknak.
Májusban került boltokba legújabb lemeze. Az amerikai Ricochet Dream gondozásában jelent meg a Chris Langgal közösen készített SeQuest című albuma.
Mivel túl sokat hallgattam a nyolcvanas években, ezért ma már ritkán érint meg a "Berlin School of electronic music" stílusjegyeit hordozó bármilyen kompozíció.
Mint tudjuk, a kivétel erősíri a szabályt. Ilyen kivétel ez az album is.
Wolfram Spyra 1964-ben született és Németországban folytatott művészeti tanulmányokat. Hangkompozíció és hangszobrászat irányú tanulmányai után a Documentán, a világ legnagyobb modern művészeti fesztiválján mutatott be hanginstallációkat. A "Spyra - Kassels akustischer Stadtplan" és a "Spyra - My Little Garden Of Sounds" című installációja is a Documentára készült.
Az 1995-ös első szólólemezével (Homelistening Is Killing Clubs) hívta fel igazán a vájtfülű közönség számára a figyelmet, melyek között ott volt a nagy "ambientzenész-vadász" Pete Namlook is.
Ettől kezdve meg volt pecsételve Spyra sorsa. A Fax Records egyik legkiemelkedőbb zenészévé vált.
Chuck van Zeijl, a Star's End Ambient Radio munkatársa a következőképpen ír a SeQuestről:
"Minden zeneszerző olyan stílusban komponál, mint amilyet akkor hallott, amikor felnőtt. Érdekes karrierútja során a német szintis Spyra a klasszikus 1970-es évek Klaus Schulze-jának a zenéjére, valamint a 80-as évek prog-rockjára és a 90-es évek IDM-jére alapozott, mint inspirációra. Az eredmény az elektronikus zenének egy érdekes, széles skálája, amely messzebb viszi a hallgatót, mint ahogy az elődök és a kortársak azt valaha is elképzelték. Minden egyes Spyra CD egy újfajta intimitással ajándékoz meg. A SeQuestet Chris Langgal együttműködve ellenállhatatlanul szerethető űrbeli zenével töltötte meg. A mindig profi harmóniákkal és dallamokkal együtt a csillogó tónusú költészet néha levegősnek tűnhet, de sosem komolytalan. Az állandó ritmusok érdekes mintákban pulzálnak és visszhangzanak, mint vezérfonalak - merészen és kifejezően beszélnek a hallgatóhoz. Nem félve a lassúságtól és tikkadtságtól, Spyra és Lang olyan zenét is feltett az albumra, mely a szívet hivatott megérinteni, de csak miután a lelket átmasszírozta. A kritikusok gyakran nem értik az ilyen zene komplexitását. Spyra az egyik legkifejezőbb zenész, aki az EM műfajban alkot. Az, ahogy az egyes hangulatokról, textúrákról és energiaszintekről átlép a másikra, egy rejtélyes, érzelmes atmoszférát von a számai köré, amit mi, hallgatók, szerencsések vagyunk, hogy megtapasztalhatunk." |
|
| |
kaszi
2010-07-03 22:28
|
| #724 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010. július 3.
Tavaly, 36 (igazi nevét még mindig titkolja, bár az arcképe már fenn van a Discogson) első albuma, a Hypersona pozitív visszhangra lelt az ambientet kedvelők körében (műsorunkban is bemutattuk), de az idei második albuma, a Hollow már igazán elsöprő sikert hozhat a brit művész számára. Egyértelmű, hogy a Hollow már egy érettebb zenész munkája, mely sötétett témákat dolgoz fel, mint a Hypersona. Bár még mindig sok szintetikus, elektronikus és felvett hangot hallhatunk, az új albumon többször jelennek meg a gitár feldolgozott hangjai és néhány jól eldugott vonós dallammal is találkozhatunk. A végeredmény egy sötét, kavargó album, melyben a zúgások és a fehér zaj igyekeznek a finomabb elektronikus és klasszikus hangszerelést kikezdeni. 36 egy igazán érdekes albumot hozott létre, melyet órákig hallgathatunk, ha minden titkát meg szeretnénk fejteni.
Nekem az ezt megelőző album sokkal jobban tetszett. Nem volt ennyire sötét, kevesebb "drone" hangzás, sokkal több mély érzésű dallam volt hallható benne.
A rövid játékidő szintén jellemzője 36 albumának, ezért kiegészítettem a hangulatilag azonos Ben Fleury-Steiner 2010-ben készült, Keep a Weather Eye Open című albumának néhány számával.
Az utolsó 3 percben pedig a Hypersona legszebb száma, a Inside csendül fel. |
|
| |
kaszi
2010-06-25 22:46
|
| #723 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.06.26.
Zero Cult, azaz Emil Ilyayev izraeli psychedelic ambient zenész legújabb, sorban a 4. albumát, a Cosmicleaf Records által forgalmazott Clouds Gardent hallhatjátok a mai műsorban.
A tavalyi Dreams In Stereora emlékeztet az új anyag, amit anno be is mutattunk.
Ha rosszindulatú lennék, azt írnám, semmi újat nem hallhattok ahhoz képest. Mivel nem vagyok az, ráadásul tetszik a zene, azt mondom, a szokásos formáját hozta lyayev. Nem tudunk benne csalódni.
Tudjuk mire számíthatunk nála, az újabb lemez mindig az előtte lévőnek a folytatása. Ismét kaptunk egy nagyon kellemes 70 percet ebből a stílusból.
Ha szereted a psychedelic chill out stílust, biztos vagyok benne, elnyeri az album a tetszésed. |
|
| |
kaszi
2010-06-19 16:58
|
| #722 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.06.19.
Nincsenek véletlenek.
Éppen erre a hégvégi műsorra terveztem, Tangram, azaz Fabók Péter néhány szerzeményének bemutatását. Tegnap megszokásból rákattintottam az ambient.freeblog.hu weboldalra és mit látok: Moesko is ezt a magyar zenészt népszerűsíti legújabb írásával. Nem beszéltünk össze. A jelek azt mutatják, tud valamit ez a zenész, és hozzá kell járulnunk valamilyen formában, hogy mások is megismerhessék a szerzeményeit.
Mikor először találkoztam először a Tangram névvel, egyből eszembe jutott a Tangerine Dream 1980-ban készült albuma, ami az egyik kedvencem volt annak idején.
Sejtettem, valami köze lesz Fabók úrnak is ehhez a zenei világhoz. Igen, le sem lehetne tagadni, hogy a "Berlin School of electronic music" nyomdokain jár.
Zenéje utazás a múltba, mely emlékeztet a Tangerine Dream, Klaus Schulze, Ashra, J.M.Jarre, Alpha Wave Moment, Mind Over Matter (Rainy Summer) és a Kraftwerk (Lineup Kids) szerzeményeire.
Ugyanakkor néhány nagyon kifinomult, egyedi ízesítésű ambient számot (Exit, Quantum Loop) is felfedezhetünk a repertoárjában.
Kedvencem a Tangramtól, a kicsit dance-es Bronze Bumblebees, vagy a Lineup Kids, ami szerintem egy igényes elektro-pop charton biztos dobogós lenne. Nagyon pozitív kisugárzása van ezen szerzeményeknek. Szerintem bárki, aki ezt meghallja, feltöltődik pozitív energiával. Hiszem, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dolog, amit a zene adhat a hallgatóságnak.
A modernebb idm/ambient is képviselteti magát például a szintén magas színvonalú Calmopyrin című számmal (Boards of Canada vagy Benge stílusát juttatja eszemembe), bár ezen belül a minőségi és szépségbeli csúcsra (szerintem) az Embers című trackkel jut el a Tangram.
A beszerkesztett számok sorrendben:
Quantum Loop, Exit, Hawking Method, Homeless Child (részlet), Into the Space, Rainy Summer, Bronze Bumblebees, Never Miss You Again (szintén slágergyanús), Lineup Kids, (nagyon bírom ezt a "Kahvis" elektro-popos stílust), Mos Quataer, Fly So High, Calmopyrin, Tepidarium Pompeii, Embers.
Részlet az ambient.freeblog.hu-n lévő írásból:
"...egy földi szférának megfelelő, de a mi világunktól mégis eltérő univerzum tárja fel előttünk kapuit. Lehet, hogy az univerzum nem is létezik, avagy csak az alkotó mikrodimenziója. De újat mutat, gazdagítja az ismereteket, élményekkel szolgál - ha erre képes egy zenész, már nyert ügye van. Főleg, ha mindennek líraiságot is tud kölcsönözni...
Fabók Péter hamarosan Micropolis címmel fogja megjelentetni soron következő albumát, mellyel a psychedelic ambient birodalmát fogja felfedezni - többek között - a szintetizátorok közreműködésével. Talán egyetérthetünk abban,...egyébiránt ígéretes zeneiség ott fog igazán kiteljesedni. Érdemes figyelni a honlapját, ahol a friss hírek követése mellett az eddigi munkáit is meg lehet hallgatni: http://tangram-music.com/ " |
|
| |
kaszi
2010-06-12 19:21
|
| #721 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.06.12.
Közel 3 hónappal ezelőtt (2010.03.27), ugyanebben a műsorban bemutattuk Carl Thomas, a magyar science-fiction író zeneszerzői munkásságának legjavát, aminek legígéretesebb darabja, a műsor előtt pár héttel készült Cosmic Resonance című sparkling-floating-space ambient szám volt.
Ez a kompozíció akkor, rám és más nálam sokkal inkább zeneértő fülek gazdáira is megdöbbentő erővel hatott.
Minden elismerésem a szerzőé volt, és csak biztatni tudtam, haladjon tovább ezen az úton, mert valami szenzációsat hozott ki magából ezzel a számmal.
Nem telt el sok idő, megszületett a Cosmic Resonance 2. része, melyet önigazolásként és kíváncsiságból bemutatott többek között olyan hírességeknek is, mint a Carbon Based Lifeforms vagy Adham Shaikh, akik nagy elismeréssel reagáltak Tamás munkájára.
Úgy gondolom, ez a szakmai dicséret inspirálta szerzőnket, aminek eredményeként megszületett a 3. rész. Ez az eddigieket hosszúságában felülmúlja, több mint 36 perc, ami úgy tűnik első hallásra, mintha két részből állna.
Tehát eredetileg 3 külön egységből álló, ha viszont összeillesztjük a számokat, akkor azt mondhatjuk, elkészült a több tételből álló Cosmic Resonance című album, aminek a hetven egynéhány percét, a műsorunk korlátai miatt 60 percben hallhatjátok ma.
Természetesen az első tétellel indulunk, de ennek csak egy része hallható, mégpedig azért, hogy a még be nem mutatott 2 új rész teljes terjedelmében benne lehessen a műsorban.
Carl Thomasnak még egy kicsit kell igazítania technikailag az egyes tételek kényes pontjain, de utána remélem lesz annyi kitartása és elhivatottsága, hogy megkeressen ezzel a promocionális anyaggal, néhány, erre a stílusra orientált kiadót.
Majd ezek után reménykedjünk, hamarosan lesz egy magyar művészünk is, aki bekerülhet a világhírű ambient zenészek körébe.
Megérdemelné, hiszen remekművet alkotott. |
|
| |
kaszi
2010-06-05 19:52
|
| #720 |
válasz erre |
|
Cinetrip-Ambient 2010.06.05.
Ez a műsor többnyire a friss ambient zenék bemutatására épül. Néha visszatekintünk a műfaj aranykorára, a kilencvenes évekre.
Ma nem egy új, de nem nem is egy túl régi album 60 percre mixelt verzióját ajánlom figyelmetekbe.
Újnak is tekintem, mert most ismertem meg és remélhetőleg mások számára is újdonság lesz.
Nem egyenes út vezetett a Mindspan formáció 2008-as The Aeon Expanse című albumának felfedezéséhez.
Mindig is tetszett az atmoszférikus drum and bass stílus. Véletlenül kezembe akadt egy cikk, amiben egy magyar előadót magasztaltak. Gál Zoltánról, az ICR project mögött álló személyről van szó, akinek jó pár maxi és egy albumát is piacra dobta az angol Covert Operations Recordings. Örülök, hogy ilyen tehetséges zenészt elismernek egy olyan országban is, ahol a legtöbb kiváló zenei producer munkálkodik.
A kiadó ebben a stílusban készült kiadványai között találtam két ambient lemezt is, mindkettő James Clements munkája, aki egyben a céget is működteti.
Az egyik a 2006-os Intex Systems név alatt megjelent Research And Development, ami részben deep ambient, másrészt pedig absztrakt techno.
2008-ban jelent meg a Mindspannek az Aeon Expanse című albuma. Pár napja, mikor először meghallottam, azonnal tudtam, valami remekműre leltem. Mellbevágóan jó a zene. Mellbevágó a DeepChordos vagy Mauriziós minimal dubtechnora jellemző basszus alapok, az atmoszférikus drum 'n bassből kiemelt légies dallamok, a háttérben finoman hallható hol bonyolult, hol pedig minimalista ritmus, és az okosan manipulált ipari zajok miatt.
Nem kell sokat hallgatni, eszébe jut az embernek egy-két hasonló zenét játszó előadó. Például P.Laoss és Yagya, de hozzájuk képest ez a lemez izgalmasabb és mégis sötétebb. Nem drum and bass és nem is dark ambient, hanem valamiféle nagyszerű keveréke a kísérleti techno, a minimal, és az absztrakt ambientnek. Kiválóan megfelelne egy éjszaka játszódó triller zenéjének. Ha közelebb áll hozzád a sci-fi (Carl Thomas), érdemes a youtube-on megnézni a lemez egyik trackjének, a Resource-nak a klipjét, ami szintén látványos és izgalmas. |
|
| |
Aythar
2010-06-04 23:46
|
| #719, re: #718 |
válasz erre |
|
Tőzsgyökeres Kraftwerk-rajongó lévén mindig is kissé idegenkedtem az akusztikus hangszerektől, pláne a gitártól... azt hiszem, eddig. Ettől a muzsikától ez most megváltozni látszik. Bár már volt néhány kivétel, akiknél elfogadtam a gitár hangját /Tangerine Dream, Korai Öröm/. Most ismét megtörtént a varázslat: ez a roppant harmónikus zene az elbűvölő akkordjaival alaposan elutaztatott valahová, olyan titkos birodalomba, olyan érzések közé, amelyeket csak némi szentimentalizmussal lehetne leírni. Hatásos volt, nagyon bejött! 
10/9 |
|
| |
|
| |
